Dr. Gelléri Emil Kaposváron tanár, Szentendrén gimnáziumi igazgató majd az Ovillef munkatársa Budapesten, 1908. szept. 20-án született Nagyváradon.
Fiatal éveit Debrecenben töltötte, ott érettségizett a piarista gimnáziumban, és onnan került Budapestre az Eötvös Kollégiumba, ahol megszerezte tanári diplomáját. Matematika-fizika szakos tanár lett. Később jogot tanult, és a Zeneakadémiát is elvégezte. Ez utóbbi segítette énekkari munkájában Kaposváron.
Rövid ideig Vácon tanított, majd 1934-ben Kaposvárra került a Somssich (ma, Táncsics Mihály) gimnáziumba. Ezt az iskolát a háború utáni politikai zavarokban el kellett hagynia.
1948-ban Szentendrére került mint igazgató, és megindította az egyházi gimnáziumot. Onnan 1951-ben kellett távoznia, és Budapesten folytatta munkásságát a Vegyipari Technikumban, a Lajos utcában. 1956-ban itt fejezte be tanári pályafutását és az Ovillef munkatársa lett, ahol világítástechnikával foglalkozott. A világítástechnikai ismeretek terjesztése érdekében számottevő szakirodalmi tevékenységet fejtett ki, ezenfelül számos előadást tartott a Budapesti Műszaki Egyetem Mérnök Továbbképző Intézetében és a TUNGSRAM Világítástechnikai Állomáson, továbbá hazai és külföldi világítástechnikai konferenciákon.
Az Eötvös Kollégiumi idejéből van az első nyilvános megemlékezés róla egy könyvben „Tanulmányok az Eötvös Kollégium történetéből”. Kiadta az Eötvös József kollégium 1989-ben. A 96. oldalon a következő áll „Nem számolhatott be a szaktanári jelentés pl. Gelléri Emilről, Szalay Sándorról, Tarjáni Imréről, az egymással jó barátságban levő kollégistákkal, akik szakmájukban kiváló eredményeket értek el”.
Szívvel-lélekkel tanár volt, így kezdte pályafutását (80 pengő havi fizetéssel) Kaposváron a Somssich (Táncsics Mihály) gimnáziumban. Itt főleg az énekkari munkájával tűnt fel, erről emlékezik meg Fodor András a könyvében és Tóth Aladár a cikkeiben. Az énekkarral Kodály és Bartók műveit adták elő, akik akkor még nem tartoztak a közismert zeneszerzők közé. Kaposváron nősült.
Szentendrére Mindszenti Hercegprímás nevezte ki, az egyházi gimnázium igazgatójának. Erről az időről a Szentendrei lapon emlékezünk meg dr. Pávay Erzsébet soraival. Szorgoskodott, hogy az állam által rendelkezésre helyezett épületet gimnáziumnak lehessen használni. Ezek az évek sem tartottak sokáig, innen is távoznia kellett.
Budapestre került a Vegyipari Technikumba a Lajos utcába, míg 1957-ben innen is kirúgták. Ezután Havas Béla pártfogása révén sikerült elhelyezkednie az Ovillef-nél, ahol a közvilágosítással foglakozott nagy ambícióval (lásd a Nekrológot a Magyar Elektrotechnikai Egyesület megemlékezését). Ez a témakör is nagyon érdekelte és nagy kedvvel végezte új munkáját. Innen 68 éves korában vonult nyugdíjba. Ezután főleg kertészkedett a szőlő és a málna voltak a kedvenc növényei, de volt még egy csodálatos élménye is miután felkérték, hogy az elemi iskolában tanítson még egyszer, ez csak rövid ideig tartott, de látható volt, hogy tanár volt a hivatása a hobbija, tudást tolmácsolni a következő generációknak, hogy ők még jobbak legyenek és többet tudjanak mint mi.
Nem volt sohasem komolyan beteg, de 1995.nov.11.-én egy kis korházi beavatkozás után 87 éves korában hirtelen elhunyt. Budapesten a Kispesti Új Temetőben temették el nov.24.-én.